Dumaszínházasok és a zene IV.

Végleges a XI. Sörolimpia programja!
2018-08-07
Deák Bill Blues Band koncert, Debrecen
2018-08-19

Dumaszínházasok és a zene IV.

2018-ban is folytatódik sorozatunk, melyben a Dumaszínház humoristáit kérdezzük a zenéhez fűződő kapcsolatukról. Ez alkalomból is a Campus Fesztiválon nyílt lehetőség az interjúkra, itt is köszönet a szervezőknek.

Az interjú-sorozat előző részei az alábbi linkeken olvasható:

http://szoljonarock.hu/dumaszinhazasok-es-a-zene/

http://szoljonarock.hu/dumaszinhazasok-es-a-zene-ii/

http://szoljonarock.hu/dumaszinhazasok-es-a-zene-iii/

Sikerült interjút készíteni a Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat tagjaival, Bálint Ferenccel és Tóth Szabolccsal a Campus Fesztiválon.

Sziasztok! Első kérdésem az lenne, hogy gyerekkorotokban tanultatok-e zenélni, volt-e kapcsolatotok a zenével?

Szabolcs: Sziasztok! Gyerekkoromban nem tanultam zenélni, volt egy hangszerem, egy síp – nem tudom mi a neve – amin voltak billentyűk, fújni kellett volt rajta 8 hang. Hallgattam zenét, sajnos sokáig csak ami nagymamámnak, édesanyámnak volt kazettán nótákat, nótacsokrokat. Az első kazettám, amit szerettem is egy rock and roll válogatás volt, amin volt Elvis pl. Negyedikes fejjel ezek voltak az első zenei impulzusok, de annyira bonyolultnak és jónak tűnt, hogy továbbra sem tanultam zenélni.

Ferenc: Én a csodálatos Dupla Kávé zenéjén nőttem fel, hasonló okokból, mint Szabolcs, de kaptam egy Queen kazettát, beleszerettem a zenéjükbe, máig is szívesen hallgatom, szerintem ott vannak zeneileg a legjobbak között.

Középiskolás korotokban milyen zenék voltak rátok hatással?

Szabolcs: Én informatikai osztályba jártam, senki nem foglalkozott zenével, mindenki kocka volt, én is annak indultam, de már gömbölyödtem azóta egy kicsit. 🙂

Ferenc: Nálunk két csoport volt, az erősek és a gyengék, én a gyengék közé tartoztam. 🙂 Zeneileg voltak a rockerek és a popperek, mint esküdt ellenségek. A Depeche Mode-osok olyanok voltak, mint Svájc a II. világháborúban, mindenkivel jóban voltak, de senki sem ütötte őket.

Ti Erdélyben nőttetek fel, eljutottak abban az időben a zenék hozzátok?

Szabolcs: Igen, emlékszem a 90-es években kezdődtek a Városnapok, akkor már zenekarok is felléptek Csíkszeredában, elsőként talán a Kispál és a Borz lépett fel, akkor még nem voltak olyan ismertek. Nagy kedvenceim azóta is.

Ferenc: Igen, a Kispál és a Borz nekem is fontos volt zeneileg, mert az ő szövegeiket értettem meg igazán, tehát nem csak zeneileg, hanem szövegeiben is csodálatos.

Milyen zenét hallgattok mostanában?

Szabolcs: Nagyon változatos, rádiókat hallgatok az autóban, ez egy régi autó, olyan lejátszó van benne, amely csak CD-ket játszik le, így ez megszűri a lehetőségeket. Legutóbb pl. nosztalgiázásból megvettem Ganxsta Zolee Best of albumát, mert középiskolában volt egy ilyen korszakom is.

Ferenc: Nagyon pontosan szeretem meghatározni, hogy milyen zenét hallgatok, így én a Spotify-t használom. Ott meg lehet adni például, hogy omlett készítés közben komor rock balladákat szeretnék hallgatni, amelyek 1972 és 74 között készültek. Így szoktam a hangulatomnak megfelelő zenéket választani és ajánlom mindenkinek a Spotify-t.

Befejezésül mit üzentek az olvasóinknak, a közönségnek?

Szabolcs: Hajrá rockerek! Sokszor találkozok rockerekkel, meggyőződésem, hogy mindig is lesznek, úgy tudom ők is így tartják, úgyhogy tartsanak ki e mellett!

Ferenc: Igen, és csináljanak gyerekeket, mert ők megöregednek és kell az utánpótlás!

Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok nektek!

Dombóvári Istvánnal is készítettem egy interjút a Campus fesztiválon.

Szia István, arról érdeklődnék, hogy szereted-e a zenét, tanultál-e zenélni?

Sziasztok! Nagyon szeretem a zenét, de sajnos nem tanultam. Elkezdtem billentyűs hangszereken tanulni 7 évesen, egyetlen zongoraórát sikerült vennem. Aztán húros hangszeren is próbálkoztam, de egész egyszerűen nem tudtam azt megoldani, hogy az egyik kezemmel akkordot fogjak a másikkal pedig pengessek. Nem tudtam a figyelmemet megosztani.

A középiskolai évek nagyban meghatározzák a zenei orientációnkat, nálad ez hogyan alakult?

Az én osztályomnak a fele Depeche Mode-os volt, a másik fele Bross-os, én egyik sem, bár érdekes, hogy a Depeche Mode a mai napig is él, a Brossról meg senki sem tudja, hogy kicsodák és hogy vannak. Én imádok ordítani, énekelni, világéletemben arra vártam, hogy egy zenekar felkérjen egy dalra, ez a mai napig nem történt meg, nyilván meg van ennek az oka, de nem vagyok hajlandó beismerni. Szeretem a rockzenét, örülök, hogy elindult a Rock FM.

Milyen zenét hallgatsz?

A változatosságot szeretem, tekergetem a rádiót és jöhet minden sorban, egy kis Demjén Ferenc, aztán elektronikus pop, aztán bármi. Az a hörgős metál mondjuk már nem, de azon kívül minden. Amit rocknak hívunk az is, meg amit popnak hívunk az is jöhet. Nem állnak ezek olyan messze egymástól. Legutóbbi élményem az volt, hogy D. Nagy Lajos megszólított és nagyon büszke voltam, azt mondja: Te vagy az a Dombóvári István? Itt egy pillanatra belém hasított, hogy gyermekkorom egyik ikonja megismert, megszeppenve ennyit mondtam: Igen, én vagyok. Erre ő: akkor arrébb állnál a kocsiddal, hogy ki tudjunk pakolni?!

Befejezésül mit üzennél olvasóinknak?

Tartsatok ki a rock mellett! Az elektronikus zene jön-megy, dj-k tündökölnek, aztán kihunynak, de a rock örök!

Köszönöm az interjút, sok sikert!

 

Az interjúk utáni beszélgetésekben elhangzott a fellépőktől, hogy egyre nehezebb úgy fellépni fesztiválokon, hogy a szomszédos színpadokról indokolatlanul hangosan üvölt a zene, ez zavaró nekik és a közönségnek is. Itt jeleznénk a szervezőknek, illetékeseknek, hogy találjanak ki valamit a probléma kezelésére.

 

 

Duró Csaba

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.